Okostelefonok születése:

Rengetegek tűnődtem azon, hogy vajon mi vezetett az okostelefonok ilyen robbanás szerű igényére az elmúlt évek során, és erre született egy elméletem is. Azért csak elmélet, mert nyilván minden dolognak nem tudok a végére járni, de sok tekintetben igazolni láttam álláspontomat. A dátum 2007 júniusa, amikor megjeleik világszerte az Apple iPhone nevű készüléke. Sokan ehhez a naphoz kötik az okos telefonok elterjedését, pedig szerintem valahol sokkal előrébb kell a dátumot és az okokat keresni, márha akarjuk egyáltalán. 

Az okokra vissza fogok térni hamarosan, most vizon kicsit arról írnék, hogy milyen tényezők generálták az okostelefonok "szükségességét". Ezt a szót külön idéző jelbe is szorítottam, amiből érezhető is, hogy voltak éppen itt egy mesterséges szükséglet felkorbácsolásáról van szó. Hasonlítanám ezt a mai gyorsuló világunkra jellemző szexuális erkölcsi zűrzavart, amit igyekeznek a legtöbb médiában mesterségesen felkorbácsolni, noha annak szükségessége erősen megkérdőjelezhető. De ez egy másik cikk témája lehet majd.

Meglátásom szerint valójában az okostelefonok elterjedése csakis a függő helyzetünk tükörképe e világban. Mitől való függés? A hírközlési szolgáltatásoktól, konkrétan chat, e-mail, facebook, twitter, játékok és meganbyi egyéb megoldástól való függőség. Azt szeretnénk ha mindenhol velünk lennének, ha soha nem kelene megválni tőlük. Bárhol, bármikor tudjunk internetezni, kényelmesen vagy épp kényemetlenül, de e-mailt írni, youtube-ot nézni, üzenni egymásnak valahogy. 

Kissebb lett a világ. Gyorsabban elérhetjük, mint valaha bármikor is. Mégis ez a gyorsaság és ez a viszonylgos állandóság és egyben függés nem jelent tökéletes megelégedettséget. Egyes teszt oldalakon a folyamatosan megjelenő okostelefonok vizsgálata során rendre gyorsabb processzorokról, jobb és élesebb kamerákról, még tökéletesebb kijelzőkről áradoznak a szerkesztők és minősítik le vagy éppen fel az adott gyártó termékét ezek alapján.

Nem is értem, mit szeretnénk mi valójában? Egy folytonosan megújuló, kommunikációs rendszert, ami állandó vásárlásra kényszerít bennünket, miközben gyakran a legfontosabb funkciók válnak használhatatlanná a 10-15 évvel ezelőtti készenléti idők miatt?Valamikor, nem is oly régen, a design, a súly és a készenléti idő dominált egy telefon megvásárlása esetén. Első kérdésünk a boltba: "Meddig bírja az aksija?", vagy "Mekkora a súlya?". Ma már érdekes módon a 160-180g-os eszközöktől sem riadunk vissza, csakhogy elérhessük a zsbünkből az Internetet, fényképeket osszunk meg egymással és állandó kapcsolatban legyünk.

A helyzet viszont az, hogy valójában az okostelefont használók zöme nem rendelkezik 3G előfizetéssel készülékéhez. Ez azt jelenti, hogy kizárólag otthon, vagy munkahelyén netezik vele, ahol egyébként majdnem biztos van fix intenet és kényelmes számítógép is.

Én azt vettem észre, hogy olyanok ezek az okostelefonok, mint a svájci bicskák. Szinte mindenre jók, de egyetlen dologra se használhatóak igazán. A sokrétüségük ára éppen az, hogy alkalmatlanok arra a feladatra, hogy napi kommunikációs eszközök legyenek, hiszen alig birnak ki 1 nap készenléti időt, ráadásul az alapfunkciókon túl alig használunk ki olyan szolgáltatást, amit ezek az okostelefonok nyújtani tudnak. Furcsa világ a miénk. 8-10 éve még elképzlni sem tudtuk, hogy mit és hová lehet még tovább fejleszteni a mobilokat, hiszen már olyan picik és olyan sokat tudnak.

Mégis mitől vált ennyire szükségessé, hogy érintős okostelefonok tömkelege legyen minden szolgáltató kínálatában? Valójában az okot a gazdasági összeomlásban kel keresnünk, és most itt vissza kanyarodok a cikk elejéhez. Már a 2006-os év elején lehetett látni, hogy baj lesz világ szerte és a hardver gyártók egyre komolyabb nehézségekkel néztek szembe. Forgalmat kellett generálni, mert munkehelyek 1000-ei szűnnek meg. A Nokia látszólagos későn ébredésének is az egyik lehetséges oka, hogy racionálisan gondolkodó cég a Nokia. Csak olyan terméket akart gyártani, amelyre valóban igénye van az ügyfélnk. Sokáig érthetetlen volt, mihez kell 1Ghz processzor, vagy épp amoled kijelző. Nos, ha racionálisak akarunk maradni, akkor azt mondjuk: semmihez. Semmi olyan dologhoz nem kell, amit a minden napi tevékenységünk során használnánk. Ám a hardver gyártók részéről megmutatkozó egyre nagyobb nyomás kényszer pályára állította a készülék gyártókat és itt jött képbe az Android, aki segítő jobbot nyújtott a hardver gyártóknak. A hardver gyártók jól jártak, mert volt rendelés, a Google eladhatta a szoftverét, a készülék gyártók pedig megrendeléshez jutottak a hálózati szolgáltatóktól. Mindenki jól járt. Hogy kell-e az 1Ghz processzor, az autó focus, a 16GM memória, az amoled kijelző, a kapacitív vezérlés, kit érdekel? Eladható, mert újdonság, eladható mert a technika legmagasabb fejlődési szintjeként van bemutatva, és eladható, mert kézbe ajánlja azt, amit eddig cak egy PC tudott nyújtani. Illetve majdnem képes kézbe adni.

Azért gyorsan tegyük hozzá, hogy egyetlen okos telefonon sem élmény a netezés, vagy épp a levél írás. A Nokia pedig hosszú várakozás után úgy döntött beáll a sorba és ha ez kell a népnek, hát legyen. Azt hiszem a világgal van baj, mert mesterségesen keltenk bennünk folyton olyan érzéseket, amiket állandóan nem jó érezni. Talán olykor jó a változatosság, sőt szükséges is, de ez már másról szól. Valójában az okostelefon kifejezés mögött én ezt az okosan megszervezett renszert látom, amiben évente több 10 millió eszközt adnak el úgy, hogy elhitetik velünk, erre szükségünk van, ezzel jobb lesz az életünk és ha nem veszed meg, kimaradsz, lemaradsz.

A Blackberry és a Nokia épp a saját racionális és tervszerű, korrekt hozzáállása miatt veszített piacot és küzd most is az életben maradásért. Nehéz ugyanis egy eszme ellen harcolni. az okostelefonok ugyais eszmék. Azt hirdetik, hogy a tudás, a függetlenség, a barátságok ápolása, a kikapcsolódás mind ezektől a dolgoktól várható. Így aztán minnél gyorsabb, minál látványosabb, minál nagyobb felbontású élményel gazdagít egy-egy okostelefon, az annál inkább ezt az eszmét erősíti. Kicsit szomorú, hogy mára ilyen mesterségesen előállított termékektől várjuk ezeket az előnyöket. Sok ismerősünk van a facebook.on, de mennyi van valóságban? Sokan flörtölnek az interneten és párt keresnek maguknak, miközben mára szinte teljesen eltűnt az a fogalom, hogy udvarlás. Fényképeket osztunk meg egymással, de alig találkozunk rokonainkkal egy tartalmas étkezésre és közös beszélgetésre.